Jennifer L. Armentrout: Obszidián (Luxen 1.)

Író: Jennifer L. Armentrout

Cím: Obszidián (Luxen 1.).  

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft. 

Könyv megjelenése: 2013 

Könyv terjedelme: 424 oldal 

Itt tudod megrendelni ->

 http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/jennifer-armentrout-obszidian-6119

- - -

A Shadows - Árnyak című könyv ajánlásamkor már említettem nektek, hogy néhány évvel ezelőtt bele kezdtem az Obszidiánba, de végül nem olvastam el, mert úgy éreztem, hogy ez nem nekem való olvasmány. De tegnap kiolvastam és a véleményem igencsak megváltozott. 

A főszereplő lányt, Katy-t én nagyon kedveltem. Tetszik benne, hogy nem hagyja magát, mindig ki áll a saját véleménye mellett és ami a szívén az a száján. Nem mellesleg kömyvmoly és blogot is vezet. :)

"Nem vagyunk gyengék. Ráadásul ez a mi bolygónk. Mi lenne, ha mutatnál egy kis tiszteletet, haver?"

"Nem tudom. Biztos földönkívüli bolháim vannak."

Daemont a könyv vége felé kezdtem el megkedvelni. Nagyon sokszor éreztem azt a történet olvasása közben, hogy legszívesebben kinyomnám azt a két gyönyörű szemét, majd pedig kicibálnám a göndör fürtjeit.. :D 

Gyakran túlságosan is sértőek voltak a megnyilvánulásai. Gondolok itt például az ebédlős jelenetre. Viszont a könyv végén két fejezeten át Daemon szemszögéből olvashatjuk a történetet. Itt megtudhatjuk, hogy valójában nem egy seggfej. Sőt! Ő egy vicces és jópofa srác, aki biztonsági okok miatt próbál minél nagyobb távolságot tartani Katy és saját maga közt. Ám ez nem úgy sikerül, ahogy ő azt eltervezte.

"Elfogadod a cukorkát a bácsiktól, és beszállsz a kisbuszokba, amikre ki van írva, hogy ajándék kiscicák?"

"Valószínűleg rólam is álmodsz. - A tekintete a számra siklott. Az ajkam akaratlanul elnyílt. -Biztosra veszem, hogy százszor is leírtad a nevemet a naplódba, és kis szívecskéket rajzoltál köré."

~

A mellékszereplőkről nem lehet túl sokat megtudni. Carissa és Lesa szimpatikusak, ahogy Daemon húga Dee is.

"Lesa úgy táncolt, mint egy guminőbe oltott prosti. Carissa pedig egy ponton túl olyan volt, mintha egy helyben futna."

Aki viszont nagyon felkeltette az érdeklődésemet, az Andrew, a Thompson ikrek "rossz fiúja". 

"Andrew rám vigyorgott a szoba másik végéből. 

-Vigyük ki egy mezőre, és kergessük körbe a kocsijainkkal. Jó viccnek tűnik."

~

A történet eleje inkább romantikus, iskolás regénynek mondható, de a sztori kezd izgalmas lenni a közepe felé, valamint lesznek benne váratlan fordulatok is.

Összességében nekem nagyon tetszett. Bele is kezdtem már a második részbe, az Ónixba, amiről majd szintén hozok nektek egy bejegyzést.

Ajánlom e nektek?

Igen! Ha szeretnétek egy kicsit mást, a többi ifjúsági regénytől eltérő könyvet olvasni, mindenképpen válasszátok az Obszidiánt. :)

- - - 

Borító: 4/5

Fülszöveg: 3/5

Történet: 4/5 

Szereplők: 4/5

Kedvenc szereplő(i)m: Katy, Andrew 

Kedvenc idézetem: 

"Most ugyan nem mosolygott, de nem is tűnt úgy, mint aki meg akar ölni. Az arcán morcos elfogadás tükröződött. Én is így szoktam kinézni, amikor egy izgatottan várt könyvről nem túl ragyogó értékelést kell adnom."