Vers

Yüan-Chen

Züllött költő siratja feleségét

Hsieh leánya, ó te szép, te boldog,
ki egy rongyos költőé lettél ifjan,
kis szatyrodból varrtál ruhámra foltot,
én meg aranyhajtűid is elittam.
Ebédre hányszor giz-gazt szedegettünk,
télvíz-időn rőzsénél melegedtünk.
… Ma kézhez kaptam százezer ezüstöt.
S mit vettem néked? A templomba füstöt.

Henrietta